A zöld szemű szörnyeteg
Az emberiség elmés volt ebben is. A lányok szemmel tartásában. Számos huncutságot találtak ki, amik azt hivatottak szolgálni, hogy a csapodár (vagy csapodárnak hitt) menyecskét kordában tartsák.
Mondjak belőle néhányat? Nos lássuk!
Az arabok még ma is rajta tartják szemüket asszonyukon. Képzelhető, hogy hajdanán sem volt másképp. Kifundálták a bokaláncot. A hajadon lány mindkét bokájára arany- vagy ezüst perecet csatoltak. Ezt fűzték össze egy lánccal, amely csak apró lépéseket tett lehetővé.
A lengyel anyák szabadon engedték ugyan lányaikat, de apró csengőkkel aggatták teli ruházatukat. Így pontosan nyomon lehetett követni, hol jár rakoncátlankodó kislányuk. „Ha a csengők elhallgattak, a néma vészjel figyelmeztette az anyát, hogy a lány tilosba tévedt.”
A régi erkölcstanok furcsa intelmekkel riogatták a lányokat. Illetlenség volt a tánc,a pipere, sőt, a túlzott mosakodás is. Szó mi szó, a szappannal ritkán találkozó lánynak nem volt nagy kunszt távol tartani az udvarlókat.
S aztán egyszer csak megjelent az erényöv rafinált eszköze is. Néha egészen míves formában, de mégis csak a lány alsó fertályára szerelve, kényelmetlenül és megalázóan védte az ártatlanságot. Csak egy egészen szűk rés volt szabadon hagyva, a szükség számára. Azon egyéb teremtmény se be, se ki. A kulcs pedig a fogva tartónál. A pletykák szerint a leleményesebb és lázongóbb hajadonok egy jó lakatossal szűrték össze a levet. Így mindketten jól jártak. A fogva tartó meg pórul.
A modern világ nem ismeri ezeket a szerkentyűket. Akadnak azonban tippek, amik még mostanság is használhatók
Íme, néhány tuti recept. Sárga liliom porát kell összegyűjteni és beadni a menyasszonynak. Ha ennek beszerzése nehézkes, megteszi a salátavirág is. Mindkettő olyan hatást gyakorol a vétkes lányra, hogy az kényetlen lesz egy kis időre magára hagyni vőlegényét. Vagyis lebukik.
Még biztosabb, ha méhkas felé veszi sétáját az ifjú pár. Már aki meg akar bizonyosodni az előzményekről. A méh ugyanis azonnal megérzi a tisztátalanságot, és össze-vissza fogja szurkálni az eltévedt lányt.
Noha lehet, hogy egy korunkbeli fiú mégsem a méheket hívja segítségül, hanem inkább egy magán nyomozót. Ő aztán némi ellenszolgáltatás fejében kész házhoz hozni a corpus delictit.
Ősrégi érzés a féltékenység, az emberrel egyidős, sohasem fog megszűnni.
A pszichológia szakirodalom szerint kialakulása az önértékeléssel függ össze. Minél rosszabb viszonyban van valaki önmagával, annál féltékenyebb természetűvé válik. A csúnya, önmagukkal elégedetlen férfiak hajlamosabbak az ellenőrzésdire.
S persze, mint minden lélektani gubanc, ez is a gyerekkortól kuszálódott. A szeretetlenség, a bizalmatlanság, a bizonytalanság és társaik mind rányomhatják a bélyegét a kialakuló személyiségképre.
De másképp viseli a nő és másképp a férfi.
Mit kérdez egy férfi, ha egy felesleges harmadik feltűnik a színen? „Lefeküdtél vele?” Na, és hogyan kérdez a nő ugyanebben a szituációban? „Szereted?”
Tökéletes kérdések. Tökéletesen rávilágítanak a nemek közötti különbségre. A férfi féltékenysége szexuális gyökerű. A territóriumát védő vad védekező ösztöne. Azt tartja a szakirodalom, hogy a nő ovulációja idején jelentősen megugranak a féltékenységi jelenetek számai. A férfi ugyanis ösztönösen (szagok, illatok, peteérés kémiája) érzékenyebb azokra az időszakokra, ahol nagyobb a szaporodási veszély.
Talán nem is alaptalan a férfiak részéről ez az óvatosság. A vizsgálatok 20-30%- ra becsülik azoknak a családokban nevelt, édes gyereknek tekintett utódoknak a számát, akik valójában idegen férfitól származnak. Szóval, a nőknek is akad gyónni valójuk. A nő mindenesetre a biztonságát félti, a család egységét akkor, amikor teret enged a zöld szemű szörnyetegnek.
Noha ritkán fajul tettlegességig a történet, nem árt tudni, hogy a gyilkosságok 20%-ának oka a féltékenység. Jó lenne egy happy and a végére, olyasmi, hogy ez egy leküzdhető rossz beidegződés, ami fölött a tudatos elme idővel győzelmet arat. De sajna, ez csak önáltatás lenne.
Lehet, hogy a féltékeny férj nem szerel erényövet kedvesére, és méhek csípésének sem teszi ki őt, de a gyanú folyamatosan ott motoszkál benne mindaddig, amíg a szerelem lángja pislákol. Ilyen szempontból pedig akár pozitívan is állhatunk a témához. Addig örüljünk, amíg féltékenyek ránk. Még ha territórium-védelemből is.
(Ráth-Végh István Szerelem,házasság című könyve felhasználásával)
Ha tetszett a cikk, kérjük nyomj egy lájkot. Köszönjük.
Forrás:fokuszbanano.hu
